Itt vagyok és alig várom a hangod..ahogy a billentyűk koppannak zenévé vált szavak..súlytalan súlytalan..lebegnek és új értelmet nyernek minden pillanatban mint lépted zaja.. ahogy sötét utcakő visszhangja felel minden mozdulatodra a lábad ahogy lendül majd koppan.. a nedves aszfalt meg megcsillan a lámpák fényében..apró káprázatok mintha nem is léteznének igazak sem volnának...de minden egyes léptedre felelnek ..apró vízcseppek szúrják arcod ahogy hunyorogsz előre... a szél sodorja őket majd egyenként arcodra záporoznak ..oly gyorsan hogy fel sem foghatod..elméd nem képes az ilyesmire..lenézel a cipődre nedves sáros átázott elmerül megindul az aszfalt alattad félig elsüppedsz az ürességben sárrá változik minden és te merülsz... átölel szorosan tart...érzed a nedves ölelést mely magába fogad és ölel..szeret szeret a föld..beburkol nedvesen és csillogón... hatalmasan és gyengéden.... hallod moraját érzed a forróságot mélyén...milliók suttogása a füledben figyelünk rád..itt vagyok simogatlak..figyelek rád fiam.. érzem meleged ..ölellek....érzed melegem ölellek...csillagok..örvény végtelen az idő értelmét veszti az ürességben ... pontként lebegsz csend...fekete magány...mindennek közepén...érzed a szíved lüktetését...semmi nem fáj ..figyelsz mozdulatlan...