Te sem vagy rossz...

Soha nem bocsájtasz meg...most már tudom...most már tudom minden játszmád minden szavad tetted gondolatod gyökerét, mely szerint nem nyerek bocsánatot.
Minden csak játszma..minden mögött ez az árnyék lapul....olyan észrevétlenül hogy megfeledkezzek róla ...talán nincs is...
Elérted...sokszor elérted hogy rossznak érezzem magam..és már már azonosultam ezzel a szereppel..majdnem elhittem végérvényesen hogy rossz vagyok...de a szívem nem...
És néha sikerült másoknak emlékeztetni valamikori jóságomra...és én szerettem ezért őket...

És azt kérdezed miért üvöltök miért vagyok ismét dühös...eddig én sem tudtam csak az a őrjítő tehetetlen düh ami úgy feszít belülről hogy majd szétvet..... és üvöltök...már megint üvöltenem kell mert ha nem teszem megáll a szívem...

Köszönöm, ma megkérdezted miért kellenek mások...és végre rájöttem...ők jónak látnak...

És te sem vagy rossz.

én.sem

én ha nem érzek semmit.akkor megállt a világ..nem nő tovább...nem ragyog rád...fénye kihúnyt és rideg pillantást vet..egy utolsót...végső zavarában a létnek...tehát...csak hogy tudd fogjod nem lehetek....ha ezt érzem nincs tovább....és egy őszinte pillanatomban....vagy mert csak sokat ittam elmondom leírom.........beírom a.világba .....hogy hiába.......állhatunk....áltatunk...élhetünk...
Végzetem a véged...hogy mi lettem nézd meg...s írhatom a sírom...sírhatom ha írom...talán még megélem hogy ismét remélem...sorsom akarom jelenem takarom...

terjed..terjed...egyre lejjebb egyre feljebb..
merjed merjed...egyre lejjebb egyre beljebb..
szebben szebben..fejed emelned
ne kelljen
kelljen hallod..hangom csak azt azt mondom amit amit hallok aki aki tiszta szemétbe nem sem túr csak ezt hallom meg meg csak ezt

mindig..

Na tudhatnánk már...tudhatnám már hogy a derült ég mit jelent...mint egy igazi tengerész...mint amilyennek gyermekként álmodtam magam...és annyira jól álmodtam én akkor...voltam is tengerész kicsit...pár hónapig...de az álom volt..illetve ajándék lét...igazi...igazi álom....és ott az ég mindig kék volt...a szél mindig csak annyira fújt hogy a forróságot enyhítse...és az a tiszta kék sosem volt felhővel borított.
De úgy látszik elfelejtettem jól álmodni...jól tovább...mer ezek az álmok bármily szépek....illetve hogy mondjam ..?-ebben az álomban melyben a végén meghalok vagy felébredek az ég kékjét nem jól őrzöm...elfelejtettem hogyan kell....vagy nem is szabad tán önzően a felhőket a világunkba nem beengedni...?-ott kell hogy legyenek mert ez a szabály...vagy az égiek ...az istenek....a kacagó angyalok úgy határoztak hogy így kell lennie..? az ég kékje nem kisajátítható....ja és egyébként is min ülnének ők...vagy feküdnének heverésznének szemlélődnének teremtgetve...ha én nem engedném....az én teremtés álomba az ő felhőiket hogy megnyilvánítsák akararukat általuk...hogy most vihar jő...de milyen...

egy múlt..

Furcsa érzés fogta el mindig amikor ez e kép bevillant..olyan sehová sem tehető.ismerős...nem messze a ház falától a fák..az erdő...és a veranda ..amit nem igazán látott inkább érezte hogy ott van...s ha hagyta hogy beburkolja e kép akkor szép lassan beszivárgott még mélyebbre..élesebbé- illatosabbá mozgalmassá vált...csak a szorongása ezzel egyre nőttön nőtt...
Sárga volt a ház...azaz kúria...a falrész mely ott sejlett az íves ablakokkal egy szobát rejtett..a tágas terasz előtte kőkerítéssel ölelt...íves lépcsősorral...fentebb az oromzat oszlopokkal megtámasztva állt...
ennyi...
Aztán a zongora a belső teremben.a fény átragyog keresztül a termeken a szemközti ablakokon át...látta a kezeit a billentyűkön játszani...
mellesleg a zongora mindig olyan ismerős volt...bár játszani nem tanult rajta de mindig engedelmesen simultak a billentyűk az ujjai alá....semmi idegen... a dallamok természetes könnyedséggel születtek a tanulatlan ujjak alatt..
és most ez az álom..a zongora...
Hirtelen ismerte fel lényének igazi mivoltát..fehér csipkés ruhaujj...és a férfi..aki pár pilanat és belép hozzá..szürkés szépen szabott ruhájában...elegánsan..keményen..szeretettel mégis..
nehéz elfogadja...nem álom létében nem nő...férfiként most vívódik..de a kép erős élettel telt..és hihetően igaz...hagyja hát...tovább folyni...figyel..átadja magát a történésnek..ezernyi kép hang élmény záporozik s ő fürdőzik benne immár otthonosan ebben a másik valójában...ahogy szalad nőként viháncolva a szobákon keresztül..kacagva illatosan vidáman és fiatal-szépen..boldognak hihetőn..
aztán az a fekete örvény.. hirtelen kapta el...s ő ostobán-kíváncsian hagyta hogy magához ölelje..hideg félelem.. fájdalmasan seb-emlékként lüktető kép...
A halott újszülött az övé..az ő kudarca..nem adott neki életet..
A megvetés az övé.
A pofonok az övéi voltak. És olyan magány melyben semmi nem számít.
Nehéz felébredni.

flash

mosolyt csal az arcomra...látszólag semmi ok....semmi nem változott látszólag...de a sínek...a váltó megmozdult...nem látom..de érzem...a gerincem mentén a borzongás...és az arcom bal felén a vibráció...mint mikor felrázzák szénsavas üdítőt..és megindul benne valami lappangó élet...ismerős ízeket hangokat érzek..elönt a derű...a bőröm napsütés simogatja ahogy a szobában kifelé bámulok az ablakon... nem érzékelem az odakinti nyomasztó szürkeséget ami körbeölel...előkerülnek a szereplők..beszélek velük...bejelölnek...hívnak ...keresnek...lassan összeáll..a kép...ami eddig az elmém fogja volt..kiszabadítottam..előreküldtem... hálásan időz egy pár hónappal későbbi létemben...és megajándékoz annak minden örömével...
csaka szorongás múlna el...hogy a kép a jövő..a jövő és a kép...az lesz-e egy és ugyanaz..?...nézem erősen...

csend....

na...persze szél...mi más...?-...hallgattam tettem tettük ami volt..nem írni való volt...persze most sem oly sok de inkább az óvatosság miatt...derűvel átszőtt élc...hónapugró tervek...utazás kiállítás...koncert...hakni pénzért...cigarettaszag a zakómon és fény itt belül..megelőlegezve sok mindent ami még csak jövő....
az ütemet én diktálom..vonagló fenekek előttem...tetszel nekik...mondta...mosolyogtam magamban...megszoktam..szép ami érdekes...semmi több..és sietek haza..a kezem nem fáj...csak a testem érzi meg globálisan a rendszeresség hiányát...és az alvásét...jótékony ez a tompaság...a megvillanó él pengecsalogató...a tompaság az lehet meleggel átitatott...most inkább erre vágyom...nem harcra..nem akarok harcolni...csak nézni előre..várok egyenlőre.

nagyon.

nagyon nehéz.
nagyon nehéz belátnom hogy értelmetlen
nagyon nehéz belátnom hogy 10 évem azzal töltöttem el hogy nem vettem észre hogy hiábavaló.
szeret.
de gyűlöl
mindvégig gyűlölt akkor is amikor szeretett.
azért gyűlöl mert gyermeket szült nekem amit nem akart.
azért gyűlöl mert elvettem a szabadságát ezzel a gyerekkel.
ezt a szabadságát már nem adhatom vissza.
amikor szeret és a szívébe zár ott találkozom a gyűlöletével.
nem tudom tehát mi a jobb ?..ha szeret vagy ha nem.
ha nem szeret akkor értelmetlen ha szeret akkor nem de ez egyet jelent azzal hogy szembe kel néznem a gyűlölettel amit nagyon mélyen talán nem is tudva róla táplál irántam.
és el kell szenvedjem a rám kirótt tudattalan büntetéseket.
ez a gyűlölet lassan megfoszt minden méltóságomtól..mikor szeretem nem hiszi el..ez gyűlöletének természete..és szeretetlenséggel vádol..
erőtlené tesz...szép lassan elvesz mindenem kifoszt...ahogy én is megfosztottam őt a szabadságától azzal a gyermekkel.
el nem tudom mondani mennyire sajnálom..mindent...minket..őt..a fiunkat..
..magam...nem szégyellem ezt mondani hogy magam...nem ..ez nem önzés magunkat sajnálni..lehetőség hogy megkegyelmezzek magamnak...magunknak..és ezeket látva szabad-e erővel együtt tartani egy ilyesfajta összetartozást amelyben a közelség ennyi fájdalmat okoz..nagyon ..nehéz..

rengeteg minden egyszerre..

Nagyon szeretem...10 év alatt sokszor gondoltam éreztem ugyanezt..bár nem mondtam...én nem tudok...ilyet...nem tudtam idáig...most sem nagyon...de formálódnak a szavak...
.most azért mégis más...megbocsájtó...elengedő..összetartozás formálódik...átszőve a régi új rajongással...
Életemben először beszéltem nyíltan és nyersen köntörfalazás játszmák nélkül egy valójában egy idegen nővel...eddig nem mertem nem tudtam és nem lehetett...ezt Neki köszönhetem...lehet van... volt ára...10 év türelem.
Ennek ellenére nem tudom hogy merre tartunk..én azt mondom felfelé...de ott mi vár?...
Viszont a visszalépegetés őrültség...minden értelmét veszti..ezzel tisztában vagyunk..és nem könnyít semmit ennek tudása..
Élet kísérlet...ezt csináljuk..átugrálunk a korlátokon és próbáljuk kikerülni a mocsarakat....
Ma szomorú volt ...megpróbáltam vígasztalni...őszintén... egy fél éve ..sem...még mindezért dühöt, meg nem értést adtam volna...löktem volna..hadd sírjon !...most vígasztalni akartam...és beszélgettünk...egészen különös módon...nem idevaló gondolatokat fogalmaztunk meg.
Ezt is Neki köszönhetem...mert ehhez ketten kellettünk..hm...hárman..és most nem csak arra gondolok...

Nyugalom...nekem boldogság..neked..őrjítő..és akkor most..?

A skype
egy internetes
kommunikációs eszköz
szerinted...

szerintem meg pszihológus...köszi doki...

na az van hogy tegnap átvette a barátnője világfájdalmát...
a drágám...persze..
.ennek nyomait a lakás, a lelkünk, a vasárnapunk viseli...
kissé feszült-nagyon..
....előkerült a porszívó mint a vihar első szele...a domestos...(na jó csak hypo)...és minden érzékünk értésére adta hogy nincs jól..
.nos a barátnője...
szellőztetés zúgás.-.negyertekki...-maradjatokmárott...-csúszik...-vizes..-koszos...
a szag..a hideg..a zaj...a vibrációk...nálunk-onnan...
mi csendben tűrtük...semmi értelme az ellenállásnak...letöri..(.eszközbéli erőfölény)
...az elemek birtoklása...tűz...víz...föld.... levegő......
....tűzhely ..mosogató...felmosó...porszívó...mestere...
...hol van az én drágám..ebből???
..... valahol a lelki síkok zavaros útvesztőjében...
.....ahová a barátnője vezette be még tegnap este...
.....és most itt tévelyeg a lakásban...
....keresve önmagát...
...takarítva aaa..aa..jókedvére, a csillogására rárakódott port...
....és mi hagyjuk...
....mert szeretjük..
....na ezért
....mit is csinálhatnánk..
....innen
...kicsit távolabbról?

eklektika

hahh eklektikus napok...nem is tudom szeressem-e őket..mindenesetre..nem tudom hogy érzem magam...érzem-e egyáltalán..érzek-e egyáltalán..egy átlag masszában vergődök ami az életteret adja jelen állapotomban ...és nem tűrhetem...persze bele is betegszem...tesssék kapar a torkom...na nem azért mert üvöltöztem...olyan is volt...
a jó pillanatok azért elkisértek egy darabig még..a fellépés..hogy ideig óráig azt érezhettem hogy élek...a hely az emberek ...a közeg...ami nyitott felszabadult..aztán a leereszkedés...fáj már a nyakam hogy itt ha látni szeretnék valamit akkor felfelé kell nézzek...és nem előre ahogy normális volna...B-t imádtam ott...virágzott hívogatott..most meg őt is megülte ez az átkozott köd...minden hang minden érzés tompa és ellustult...befelé nem gondolok...minden kifelé irányul..ki innen...importáljuk az érzéseket..délről...honnan máshonnan?-.hol zenéket hallgatunk...hol pedig szerettetjük magunkat..ha magunkat nem megy..akkor egymással...ha ez sem akkor mással...így élünk a ködben.

???

Amint sétáltam hazafelé a lidi'-ből ( nem nem reklámozom...le sem tudom írni rendesen )...gondolkoztam a dolgokon..és lelepleztem magam...ja...félek..és akkor megkérdeztem magamtól hogy pontosan mitől is..? - és nem tudtam választ adni rá...csak a reakcióm bizonyos helyzetekben félelem motivált...ami persze haragként nyilvánul...de hogy mitől is félek...nem megválaszolt önmagamról önmagamnak...van még min dolgozni... ja ja a tudatalatti meg a mélypszihé..meg elnyomott...meg nem tudatosult...állatok bennem.

ha

ha pedig szépeket írok...akkor nem azért mert manipulálni akarok...hanem mert úgy érzek...ha pedig gorombán fogalmazok...akkor lásd előbb ...azért mert úgy érzem...és te mondtad bassza meg amit érzel jogos...jogosan írok szépet...és jogosan anyázok...mert így érzem...na legfeljebb az önkontroll hiánya...na azt még rám lehet olvasni...mindig rám lehet valamit olvasni ...persze...

megoldás...

na jó akkor nem nézek oda.

jeges...

ja ...az őszinteség és a tapintatlanság könnyen öszekeverhető fogalom...ja össze is van rendesen keverve....ha vékony jégen jár az ember hát legyen kurva óvatos....és nem lehet sietős...és füleljen hogy mikor recseg...és ha recseg...akkor ne kapálózzon...meg ne rohangáljon...

lényeg

A teremtés lényege a szeretet....
ha nem teremtesz nem szeretsz...
ha nem szeretsz nem teremtesz...
kivész belőled minden ami isteni....
e nélkül még dugni sem lehet rendesen...b...meg...!

a másik út...

- Szeretlek
- Szeretlek
- neked ajándékozom a világot...
- neked ajándékozom a világot...

ego

Annyival tartozol nekem mert engedem...
hogy tudasd vele hogy én engedem...